Mesterséges intelligencia a gumiabroncs-tervezés sötét művészetében
A gumiabroncsok futófelületének mintázata többnyire tudomány, és egy kicsit művészet is
Mint sok más dolog, a gumiabroncsok tervezése is az AI hatása alá kerül. A technológiát arra használják, hogy megjósolják a különböző futófelület-minták hatékonyságát, és szimulálják, hogyan viselkedhetnek a valós világban.
A gumiabroncsok hosszú utat tettek meg fejlődésük során, és itt a múltba való visszatekintés segít a dolgokat perspektívába helyezni.
Alig több mint 120 év telt el azóta, hogy megjelent az első futófelület, és bár a Dunlop éppen azon volt, hogy egyszerű barázdákat adjon hozzá korábban sima gumiabroncsaihoz, a Continental jól megelőzte (őket és más gumiabroncsgyártókat is).
A Dunlop 1906-os hirdetése így szólt: "Ez az a CSÚSZÁSMENTES DUNLOP GUMIABRONCS, amelyről annyit hallottál." De három évvel korábban a Continental újsághirdetése a következőképpen csábította a frankfurti német autókiállítás látogatóit: "A 100 mm-es légtömlő 85 és 90 mm-es felnikre illeszkedik. A 125 mm-es légtömlős gumiabroncs 120 mm-es felnikre illeszkedik. Mindkét gumiabroncs-típus sima és csúszásgátló változatban is kapható."
Akkoriban az egyszerű "csúszásgátló" barázdákat – amelyek a német gyártó esetében hosszantiak, a Dunlop esetében pedig keresztirányúak voltak – kézzel vágták, de manapság a futófelület mintázata sokkal bonyolultabb.
Egyes futófelület-minták meglehetősen véletlenszerűen elrendezett barázdáknak és gumidaraboknak tűnhetnek, míg mások rendezettebbek, de mindegyikük gondosan megtervezett, hogy egy adott célt szolgáljon, és mindegyikük hasonló tulajdonságokkal és alkatrészekkel rendelkezik. Mindegyikük rendelkezik blokkokkal, amelyek a futófelület kiálló részei, amelyek érintkeznek a felülettel, és ezeknek a blokkoknak az éles élei játszanak fontos szerepet a tapadás kialakításában.
A barázdák a blokkok közötti terek, amelyek elvezetik a vizet, és különböző irányokban helyezkedhetnek el. Több keresztirányú barázda kiegészíti a gumiabroncs kerületén található fő barázdákat. A bordák szilárd, kerületi sávok, amelyek stabilitást és éles kormányzást biztosítanak, de talán a legokosabb jellemzők a lamellák, a blokkokban található finom rések, amelyek feladata a futófelület rugalmasságának javítása.
Minden lamella több élt hoz létre, ami növeli a tapadást, míg a hótalpak komplex háromdimenziós lamellái meglepő módon a hótapadást és a jégtapadást biztosítják az útfelületen (a hó nagyon jól tapad a hóhoz – gondoljunk csak a hógolyó vagy a hóember készítésére).
Ez a figyelmen kívül hagyott, 120 éves technológia rendkívül komplex, ezért játszik olyan nagy szerepet a számítógépes tervezés és szimuláció a teljesítmény javításában.
A gumiabroncs-fejlesztők kidolgozzák az elemeket tartalmazó műszaki szerkezetet, majd az ipari tervezők megalkotják a jellegzetes mintázatot – mert a megjelenés is fontos. Az AI egyre fontosabbá válik, mert ha eltekintünk a köré épített hype-tól, hogy mire képes és mire nem, akkor különösen jó a hatalmas mennyiségű adat elemzésében, olyan részletességgel, ami korábban gyakran lehetetlen volt.
Ebben az esetben az AI használata a futófelület mintázatának optimalizálására a virtuális világban, mielőtt elkészülne a tesztgumi, felbecsülhetetlen értékűnek bizonyulhat, és remélhetőleg jobb teljesítményhez és tapadáshoz vezet.